Bodnár Imre

„Röviden, kilátástalan feladatnak tűnik leírni azt a bonyolult erőteret, ami ezekből az alakzatokból sugárzik. Érzékeltetni azt a józan egyszerűséget, amilyen kisugárzás előhívja, főleg akkor ha nem tévesztik szem elől, hogy a művész milyen zseniálisan egyensúlyoz az olyan ellentétek határmezsgyéjén, mint a kemény és lágy, a látható és láthatatlan, az organikus és az anorganikus, illetve a természetes és a mesterséges. Mindezt vérfagyasztó könnyedséggel, mármár csuklógyakorlat szintjére lecsengett belső letisztulással. Még azt sem tudod mi vonz, csak jó, és ekkor ne keresd a miérteket, mert hátha Te állítasz korlátot kettőtök közé.”
/ Csabai Tibor/